Első említése: 1221. A bihari vár várjobbágyai lakták. A középkor legnagyobb részében Szabolcs megyéhez tartozott, birtokosai a XIV-XV. században jómódú köznemesek; közülük kiemelkedett a Tordai család, 1453-ban uradalmukra pallosjogot kaptak. 1552-ben 31 jobbágytelkük van. 1554-től fizette a töröknek az adót. A tizenöt éves háborúban súlyosan pusztult, de újratelepült. A középkori falu a Bakonszeghez tartozó Sebes-tanya környékén volt.
A falut 1599-ben a kisnemesi birtokok közt tartották számon. Noha Bihar vármegyéhez tartozott, 1619-ben dézsmáját az egri vár fenntartására rendelték, egyébként nem egyedülálló módon. 1604-ben Géczy Péter tulajdona, 1617-ben viszont Zsáka várának tartozékai közé számították.
Várad török kézre kerülte után a váradi törökök részére harminc magyar forint adót fizettek. 1692-ben tulajdonosai Gillány György, Ladányi János és Bónis János. Lakosait személyükben nemeseknek mondják, de dézsmát adniuk kell, illetve a földesúrnak évi egy tallért taksába. Egyébként ekkor hét háztartást vettek számba.
Népessége gyorsan nő, 1743-ban negyvennyolcat, 1763-ban kilencvenkettőt. A II. József-kori összeírás szerint a falu tényleges népessége 1100 fő volt. A vármegyei köznemesek mellett a XVIII. Században a kincstár is birtokolt itt.
A jobbágynépesség rétegződése az urbárium szerint 99 szabad menetelű jobbágy, 27 házas zsellér és 4 házatlan zsellér. Állatállománya jelentős, figyelmet érdemel a szarvasmarha-állomány mellett a növekvő lótartás. Jelentős volt a szántóföldi művelés is, főleg a hagyományos gabonaféléknél.
A XIX. század derekán határát 6000 holdra tették, amelyet gazdag, fekete földnek mondottak.
A volt jobbágyok kezén valamivel több mint 23 egész jobbágytelek volt. Említésre méltónak tartották szőlőskertjeiket. A birtokos ekkor itt. özv. Fáy Barnabásné. A Fáy család kúriája egyébként a XIX. század elején épült.
A dualizmus korában két olvasóköre és népbankja is volt, említésre méltó, hogy a község az elsők között állíttatott Kossuth Lajosnak szobrot, ami a helyi politika irányultságát is jelzi.
Lakossága 1851-ben 1365 fő, a századfordulón 1640, 1970-ben viszont már csak 1379 fő.
Lakossága református. A falu a török pusztítás után települt a mai helyére. Itt először egy paticsfalú templomot építettek, ami hamarosan kicsi lett és tönkrement. 1793-ban kezdték el az új, késő barokk templomot építeni, s a hajóját 1797-ben fejezték be. Ekkor fogtak hozzá a toronyhoz. 1843-ban a tetőt javították, 1885-ben pedig a toronytetőt építették át. Az 1916-os teljes felújítás során készült a szószék és a Mózes-szék is, padjai régebbiek. Kellemes hatású az igényes munkával készített kazettás famennyezete. Tornya a második világháborúban elpusztult, s csak 1974-ben készült el az új sisak. Orgonáját 1958-ben építette Erdős József.
Nevezetességek
- Református temploma – 1790-ben épült.
Híres szülöttei
- Daróczy Zoltán (Magyar matematikus, az MTA tagja.)
- Dr. Sziki Gusztáv (A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumának professzora.)
- Hajdúné Dr. Csabai Éva (Debrecen város jegyzője.)
- Kiss Katalin („Népművészet mestere” Hódmezővásárhely)
- Dr. Kovács Attila (Az Országos Tiszti Főorvos helyettese, Budapest.)
- Dr. Sándor László (Ügyvéd, operaénekes, főkántor. Meghalt 1980-ban.)